Az Egy övezet egy út az Európai Unió szemszögéből: kihívás vagy lehetőség

A kínai külpolitika központi kezdeményezése az Egy övezet egy út a nemzetközi rend multipolarizációjával egyetemben új környezetet teremt az Európai Unió számára. Az elemzés az Egy övezet egy út Európai Uniót érintő kihívásait és lehetőségét veszi számba.

Az EU helye az USA vezette nemzetközi rendben

A második világháborút követően az európai országok integrálódtak az Egyesült Államok vezette liberális nemzetközi rendbe, amely a hidegháborút követően az USA egypólusú, globális hegemóniájává alakult.[i] Egyesült Államok hatalma jellemzően négy pilléren nyugodott: a világgazdaságban és pénzügyi életben betöltött vezető szerepen; a katonai dominancián, melyet a világon egyedülálló katonai kapacitása és a szövetségesi rendszere biztosított; a nemzetközi intézményrendszeren, amelyet összefoglalóan Bretton Woods-i rendszernek nevezünk és végül a nyugati szabályokon és normákon, amelyek a nemzetközi életben univerzálissá váltak. [ii]

A második világháborút követően a nyugat-európai országok jellemzően az Egyesült Államok vezette nemzetközi rend aktív támogatói voltak. Ennek nem csak az volt az oka, hogy nem rendelkeztek olyan gazdasági, katonai kapacitásokkal, amelyekkel ténylegesen versenyre tudtak volna kelni az USA-val, hanem az is, hogy a nemzetközi rendszer számos előnyt is biztosított a számukra. Az USA ugyanis „közjót” biztosító szereplőként, ténylegesen hozzájárult az európai országok gazdasági fejlődéséhez. A második világháborút követő összeomlásból való gyors kilábalásban jelentős szerepet játszott a Marshall-segély, de jelentős faktort jelentett az amerikai piac nyitottsága, vagy a tengeri szállítási útvonalak biztosítása is. Az USA továbbá támogatta, hogy a második világháborút követően Nyugat-Európa, majd az Európai Unió (EU) a világgazdaság fontos centrumává váljon. Emellett az USA az Észak-Atlanti Szövetség (NATO) keretein belül katonai védelmet biztosított Nyugat-Európának a hidegháború alatt, és azt követően is, lehetővé téve ezzel, hogy az EU országok többsége csak meglehetően kis összeget fordítson katonai védelemre. Egy harmadik fontos tényező, hogy a nemzetközi intézményrendszer bár amerikai központú volt, az európai országok is kiemelt szerephez jutottak benne. Legszemléletesebben ezt az szimbolizálja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagságából kettőt – Nagy-Britannia és Franciaország – európai állam tölt be, és a nyugat-európai országokról általánosságban is elmondható, hogy – a gyakran kisebb gazdasági súlyuk ellenére is – jellemzően nagyobb szerephez jutottak a legfontosabb nemzetközi gazdasági szervezetekben is, mint a Nemzetközi Valutaalapban (International Monatery Found, IMF), vagy a Világbankban (World Bank). Végül a nemzetközi kapcsolatok nyugati eredetű szabályai az európai államok számára természetesnek és univerzálisnak voltak tekinthetők, mert döntően az európai vesztfáliai államközi rendszer alapjaiból nőttek ki. Mivel az EU döntéshozói az USA-hoz hasonlóan látták a világot, gyakran azzal együttműködve igyekeztek ezeket a szabályokat és elveket a nemzetközi életben érvényesíteni és a többi szereplőtől elvárni, olykor normatív minta átadásával (kelet-közép-európai államok integrációja, vagy a Keleti Partnerség Program), másszor fegyveres kényszerítő erővel (pl. Líbia).

Mindezek alapján jól látható, hogy bár az EU a nemzetközi rendben egyfajta alárendelt helyzetbe került az USA-val szemben és csak másodrangú hatalom szerepét tudta betölteni, ez alapvetően a számára nyújtott előnyök miatt kedvező volt, mivel komolyan támogatta is a fennmaradását.[iii] Az EU döntéshozói – a Gramsci féle analógia alapján – tehát egy olyan elitet hoztak létre, amely nem csak elfogadta, de aktívan támogatta is az amerikai hegemónián alapuló nemzetközi rendet.[iv]

A nemzetközi rend multipolarizálódása és Kína alternatív nemzetközi rend kezdeményezése

A 2008-2009-es pénzügyi válságot követően egyre gyakrabban kérdőjeleződött meg a fennálló nemzetközi rendnek a hidegháború vége óta tapasztalható, egypólusú jellege. Az USA „relatív hanyatlása” mellett,[v] egyes vélemények szerint a fejlődő országok – pl. Kína, India vagy Oroszország – nemzetközi súlyának növekvő szerepe miatt a világ hamarosan egy többpólusú időszakba térhet vissza.[vi] A klasszikus geopolitikai irányzatok és a nemzetközi kapcsolatok elméletének strukturális realista irányzata szerint a többpólusú struktúra nagyobb instabilitást és versenyt jelent a nagyhatalmak között.[vii] Más megközelítés szerint a nagyhatalmi rivalizálás nem feltétlenül jelent konfliktust, ha a szereplők megtalálják az utat az együttműködéshez, leginkább az újonnan létrehozott intézmények és transzregionális mechanizmusok, vagy egy új nemzetközi rend megvalósítása révén.[viii] A multipolarizáció tehát nem jelenti automatikusan egy új szabályokon alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét, de biztosan olyan megváltozott környezetet és feltételeket teremt, amelyhez minden szereplőnek alkalmazkodnia kell, függetlenül attól, hogy az kedvező, vagy kedvezőtlen a számára.

Az USA hegemóniájának jelenlegi potenciális kihívói – egy kivételével – jellemzően nem rendelkeznek koherens világrend elképzeléssel, továbbra is elsősorban az USA hegemón szerepének a kritikus szemlélete és az amerikai hegemónia lebontásának a vágya közös bennük. Az egyetlen kivételt a Kína által életre hívott grandiózus léptékű Egy övezet egy út kezdeményezés jelenti.

Az Egy övezet egy út

Az Egy övezet egy út (hosszabb néven Selyemút gazdasági övezet és Tengeri Selyemút) kezdeményezést a Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping hirdette meg 2013 szeptemberében Kazahsztánban. A kezdeményezés leginkább úgy ragadható meg, mint egy vázlatos elképzelés, amelynek célja újra definiálni Európa, Ázsia és Afrika kapcsolatrendszerét. A hangsúly a régiók új összeköttetésén van, amelynek a hivatalos állami dokumentumok öt típusát azonosítják.[ix] Az első a politikai koordináció, amely egyes nemzeti, regionális, és nemzetközi intézmények politikáinak az összehangolását jelenti. A második a fizikai infrastruktúra megvalósítása, amely új, és már meglévő közúti, vasúti, olaj- és gázvezeték és optikai hálózatok összekapcsolásából áll, kiegészülve egymással együttműködő ipari parkokkal, logisztikai központokkal és tengeri kikötőkkel, átírva ennek a hatalmas régiónak a termelő központjai, piacai és nyersanyagforrásai közötti hagyományos gazdasági kapcsolatokat. A harmadik típus a kereskedelem akadálymentes biztosítása, amely kezdetben a kereskedelem útjában álló bürokratikus akadályok csökkentését jelenti, de hosszabb távon szabadkereskedelmi övezetek kiterjesztését is magában foglalja. A negyedik a pénzügyi integráció, amely célja a pénzügyi szolgáltatások harmonizálása és közös szabályozása, az érintett régiók valutáinak a cseréje. Végül az ötödik típus a humán szféra kapcsolatainak az erősítése, amely nagy hangsúlyt fektet a kultúra, valamint a kutatás és fejlesztés területén történő együttműködésre, támogatva a turizmust, ösztöndíj lehetőségeket és csereprogramokat nyújtva diákoknak, szakértőknek, kutatóknak.[x]

Az újjászülető kapcsolatok miatt az Egy övezet egy út leginkább egy hálózatként ragadható meg, amely térben rendkívül rugalmasan bővíthető, magába foglalva állami, gazdasági, intézményi szereplőket, csakúgy, mint városokat, magánszemélyeket, nem-kormányzati szerveket, stb. A kezdeményezés mindezek miatt több mint egy nagyszabású infrastrukturális program, valójában Kína az „öt összeköttetésen” keresztül egy új, az eurázsiai kontinenst a központba helyező, nemzetközi rend hardverjét teremti meg. Ázsia, Európa és Afrika elmélyülő integrációja megváltoztathatja a jelenlegi globális rendszervezeti struktúra geopolitikai alapját, amelyet a nyugati hatalmak eredetileg a tengeri kereskedelem és a tengeri kereskedelmi útvonalak irányítása révén hoztak létre, kezdve a 16. századi gyarmatosítástól. Kína azonban nem csupán egy új hálózat megteremtésével hat a fennálló nemzetközi rendre, az Egy övezet egy út jelentette keretrendszert megkezdte új, „párhuzamosan működő” intézményeivel is megtölteni. Ezek közé tartoznak az egyes régiók és Kína kapcsolatát új mederbe terelő transzregionális intézmények, mint a Kína-Afrika Együttműködési Fórum (FOCAC), vagy a „16+1 Együttműködés”,[xi] de az ázsiai ország nagy figyelmet kapott új pénzügyi intézménye, az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) is.[xii]

Az Egy övezet egy út egy olyan kezdeményezés, amely céljai szerint át kívánja alakítani a nemzetközi rendet. Mindezek miatt valamennyi érintett szereplő kénytelen egyfajta választ adni erre az új kihívásra. A kérdés az EU számára is feszítő, hiszen a kínai elképzelés egy új eurázsiai kapcsolatrendszerrel számol, amelyben magától értetődően az EU-nak is kiemelt szerepet szánna.

Az Egy övezet egy út és az EU

Az EU és Kína közti kapcsolat az elmúlt évtizedekben rendkívül ambivalens volt. Egyrészt egymás fontos partnerei, amelynek szimbolikus jelképe, hogy 2003 októberében átfogó stratégiai partnerségi megállapodást kötöttek egymással.[xiii] Az EU és Kína közötti kereskedelem az utóbbi évtizedekben drasztikusan növekedett, és a két fél egymás fontos kereskedelmi partnere. Másfelől a két oldal kapcsolatát korábban is számos érdekellentét és véleménykülönbség jellemezte, amely homlokterében gazdasági, politikai, normatív, ideológiai elemek együttesen merülnek fel. Mindez olyan keretet teremt, amely erősen befolyásolja az EU-n belül az Egy övezet egy úttal kapcsolatos vélekedéseket. Nem meglepő, hogy uniós szinten nem született egységes álláspont a kezdeményezéssel kapcsolatban.[xiv]

A tanulmány igyekszik számba venni a legfontosabb lehetőségeket és kihívásokat az EU számára kezdeményezéssel kapcsolatban.

Kihívások

Az egyik leggyakrabban hangoztatott kritika az EU-n belül az Egy övezet egy úttal kapcsolatban, hogy az lényegében egy vázlatos vízió, amelyben nem egyértelmű az egyes érdekelt felek pontos feladata. Nem ismert, hogy mely kínai intézmények felelősek a tervezésért és hogy az EU egyes alrendszereinek kivel kellene együttműködni.[xv] Az Unió egyes döntéshozói álláspontja az, hogy ilyen körülmények között nem lehet hatékonyan tervezni, és a kínai vezetés nem várhatja el, hogy lelkesen támogasson egy olyan kezdeményezést, amellyel kapcsolatban számos kérdőjel van.

A kezdeményezéssel szemben gyakran felhozott bírálat, hogy a keretében eddig megvalósult projektek – főként az infrastrukturális beruházások és annak finanszírozási formája – átláthatatlanok, ellentmondanak az uniós jogszabályoknak (közbeszerzés, környezeti hatásvizsgálat, műszaki szabványok stb.) és kihívást jelentenek az európai elveknek és értékeknek.[xvi] A projektek megvalósítása azonban nem csupán az Unión belül jelent kihívást az EU számára, hanem a szomszédos országok és régiók (pl. Keleti partnerség, Közép-Ázsia[xvii]) esetében is, ahol Brüsszel az elmúlt évtizedekben egyfajta normatív szereplőként igyekezett fellépni. Kína új szabályai és normái ezekben az országokban egy újonnan megjelenő alternatívát jelentenek.

Az Egy övezet egy út keretében megvalósuló projektek (pl. vasútvonalak, vagy úthálózat révén) jobb összeköttetést biztosítanak a kínai vállalatok számára a környező országokkal, amely természetszerűleg növekvő versenyt jelenthet az EU egyes vállalatai számára. Mindez továbbá kiegészül a kínai gazdaság folyamatban lévő struktúra váltásával: a növekvő bérek és a szigorúbb belső szabályozás miatt Kína az innováció vezérelt magas színvonalú ipari termelés irányába lép, amely támogatására a kínai kormány meghirdette az okos ipari gyártás, azaz az információs technológia és a termelés összefonódását fókuszba helyező modernizációs programját (Made in China 2025). Az egyre magasabb hozzáadott értékkel termelő kínai vállalatok pedig elkerülhetetlenül fokozzák a versenyt az európai feldolgozóipari vállalatok számára.[xviii] Nem elhanyagolható gazdasági hatás az sem, hogy míg korábban a fontosabb kereskedelmi útvonalak – a jellemzően nagyobb EU-n belüli befolyással rendelkező országokban található – nyugat-európai kikötőkben koncentrálódtak, az Egy övezet egy út keretében megvalósuló új infrastruktúra (pl. vasúti szállítás) az EU keleti tagállamait és a mediterrán kikötőket (pl. Pireuszt) részesíti előnyben.[xix] Végül az európai vállalatok, még ha érdeklődnének is a kezdeményezés projektjeiben való részvétel iránt, az átláthatóság hiánya miatt biztosan verseny hátrányba kerülnének a kínai vállalatokkal szemben.

Gyakran hangoztatott érv az is, hogy a kezdeményezéshez kapcsolódó új intézményeket (pl. AIIB, Silk Road Fund stb.) az EU aktív részvétele nélkül hozták létre, amelyhez az csak csatlakozni tud.[xx] A szabályalkotó jogról való lemondás egyfajta kényszerhelyzetet teremt, amely azt tükrözi, hogy Kína úgy szeretné az EU támogató hozzáállását megszerezni a kezdeményezéssel kapcsolatban, hogy abban jellemzően passzív és befogadó szerepet szán Európának.

Végül a kritikus hangok szerint Kína Egy övezet egy út kezdeményezése nyíltan geopolitikai célokat szolgál. Először is megosztja az EU-t, tagállamait támogatókra (jellemzően a közép-kelet-európai és dél-európai államok) és ellenzőkre bontva, amely az „oszd meg és uralkodj” elv értelmében lehetőséget teremt Kínának, hogy beavatkozzon az EU belügyeibe.[xxi] Tágabb kontextusban pedig a kezdeményezés célja, hogy aláássa a fennálló, globális amerikai vezetéssel jellemezhető nemzetközi rendet. A bevezetőben ismertetett okból kifolyólag azonban az EU a fennálló rendben számos előnyel rendelkezik, amit értelemszerűen több belső érdekcsoport sem kíván feladni. Az aktív szerepvállalás az Egy övezet egy út kezdeményezésben biztosan kihatna az EU-USA kapcsolatokra, hozzájárulna a jelenlegi rend további szétforgácsolásához, amely előre nem megjósolható gazdasági, politikai és katonai következményekkel járna. Az EU különösen katonai területen tűnik felkészületlennek egy ilyen új helyzetre, ugyanis a kínai kezdeményezéstámogatása szinte biztosan a NATO egyidejű meggyengülésével járhat. Egyes vélemények szerint a kezdeményezés ráadásul direkt biztonságpolitikai kihívást is támaszthat, azáltal hogy Kínának a beruházásain keresztül növekvő befolyása sérti a legfontosabb (elsősorban tengeri) szállítási útvonalak – az USA által biztosított – szabadságát, veszélyeztetve a nemzetközi kereskedelmet.[xxii]

Lehetőségek

A sűrűn hangoztatott kritikák mellett akadnak optimistább vélemények is. A kezdeményezés támogatói szerint mindenekelőtt a gazdaság területén tartogat számos lehetőséget az EU számára.[xxiii] Az Egy övezet egy útkeretében megvalósuló új összeköttetések ugyanis nem csupán nagyobb versenyt, de új piacokat is jelenthetnek az európai vállalatoknak. Az egymás mellett lévő régiók viszonylagos elzártsága ugyanis az európai vállalatokat is sújtja, míg a megvalósulandó új infrastruktúra és hozzá kapcsolódó szolgáltatások (pl. logisztika) számukra is előnyt jelenthetnek. Jól példázza ezt a folyamatot az eurázsiai vasúti szállítás, amelyre az Egy övezet egy út szimbolikus megvalósulásaként szoktak hivatkozni, de valójában először a német multinacionális vállalatok kezdeményezésére jött létre, évekkel a kínai terv bejelentése előtt. A szállítási költségek csökkentése az új infrastruktúra révén tehát további lehetőségeket tartogat, amely jótékonyan hathat az EU kereskedelmére.[xxiv]

A támogató hangok szerint a kezdeményezés projektjei sok esetben kiváló befektetési lehetőséget jelenthetnek az európai pénzügyi szektor számára. Kína, bár számtalan befektetési bankot és pénzügyi alapot hozott létre az elmúlt években, egyedül képtelen lesz a grandiózus terveket megvalósítani, ezért minél több állami és piaci szereplő bevonására lesz szüksége. Az Egy övezet egy út ráadásul számtalan olyan országot érint, amely előreláthatólag a jövőben dinamikusabb növekedési potenciállal rendelkezik, mint a fejlett piacok. Pontosan ezeket a lehetőségeket kívánták megragadni azon európai országok, amelyek alapítótagként csatlakoztak az AIIB-hoz, az USA nyílt rosszallása ellenére is.[xxv]

A grandiózus projektek megvalósítása jelentős megrendelést jelenthet az európai építőiparnak, amellyel áttételesen más iparágak (gépipar, elektronika stb.) és szoláltatások számára is kedvező lehet. Ráadásul a kezdeményezés keretében megvalósítandó kelet-nyugati kapcsolatok megerősítése jelentős átfedés mutat az Európai Bizottság Befektetési Terve Európára programmal (ismertebb nevén „Juncker terv”)[xxvi] , amelynek egyik célja az infrastrukturális szűk keresztmetszetek – mindenekelőtt a közép-kelet-európai régióban – történő megszüntetése. Az Egy övezet egy útprojektjei összehangolhatók továbbá más európai fejlesztési programokkal is, mint az EU-Kína Összeköttetési Platform,[xxvii] vagy a Keleti Partnerség, ahol a Kína bevonása elvi szinten növelheti a projektek hatékonyságát.[xxviii]

Végül az EU gazdasága számára a növekvő kínai befektetések az EU-ban nem csupán kihívást jelent, hanem jelentős tőke és a jövőben technológia bevonást is, amelyre az EU dinamikusabb gazdasági növekedése érdekében a jövőben növekvő szükség lehet. Mindezt több korábbi sikeres akvizíció (Volvo, Pirelli & C. SpA, BorsodChem) is igazolja, annak ellenére hogy ez elmúlt években megerősödött a kínai befektetésektől való félelem.[xxix] A kínai befektetésben különösen az EU elmaradottabb (Dél-Európa, Közép-Kelet-Európa) államaiban tekintenek megragadandó lehetőségnek, amely segítheti saját társadalmi-gazdasági modernizációjukat.

A gazdasági szféra mellet a BRI politikai és geopolitikai lehetőségeket is tartogathat az EU számára. Kétségkívül az BRI egyes az EU-t érő kihívással mérséklésében is hatásos lehet, mert a közös gazdasági fejlesztés révén stabilizálhatja a környezetét, valószínűleg csökkentve a migrációs nyomást, vagy a terrorizmust.[xxx] Valójában a legizgalmasabb kérdést az jelenti, hogy a BRI támogatásával átalakíthatja-e Európa évszázados atlanti fókuszát, nagyobb teret engedve az eurázsiai orientációnak.[xxxi] Az új orientáció az USA EU-n belüli befolyásának és nemzetközi szerepének a csökkenésével járna, amely annak lehetőségét tartogatja az EU számára, hogy kitörhet alárendelt, másodrendű szerepéből és a nemzetközi rend teljes jogú nagyhatalmává válhatna. Természetesen ez a gyökeresen új geopolitikai orientáció egy egységesebb védelmi és külpolitikát követel meg, amely elengedhetetlen lenne az EU számára, hogy jobban biztosíthassa érdekeit.

Végül a kezdeményezésben való aktív részvétel biztosítaná az EU számára, hogy aktívan, szabályalkotó szereplőként vegyen részt a környezetében történő változásokban. Kelet-, Közép- és Dél-Ázsiában az EU a 2008-as gazdasági válságot követően jelentős mértékben teret vesztett. Az Egy övezet egy útelvi szinten egy olyan platform lehet, amely ebben fordulatot hozhat. Azaktív részvétel ugyanis azt eredményezné, hogy az EU könnyebben tudja befolyásolni a kezdeményezés keretében létrejövő intézmények működését, jobban tudja elképzeléseit, gazdasági és társadalmi normatív sztenderdjeit propagálni. Mindezzel nagyobb hatást érhet el az Egy övezete egy útformálásában, mint annak kívülállóként való kritizálásával.

Konklúzió

A felsorolt érvek alapján látható, hogy az Egy övezet egy út kezdeményezés komoly kihívásokat, de egyben lehetőségeket is tartogat az EU számára. Mindez azonban rendkívül megnehezíti egy közösségi szinten egységes külpolitikai stratégia létrehozását, mert a kezdeményezés mind az egyes nemzetállamok, mind a különböző érdekcsoportok számára másként képeződik le. Elméletileg az EU három választ adhat: nem foglalkozik vele, elutasítja, vagy részt vesz a formálásában. Bármelyik válasz is születik, biztosan kijelenthető, hogy minden érintetett állam és érdekcsoport nem lesz egyformán a kedvezményezettje.

Valójában a nemzetközi rend átalakulása és egyre inkább multipolárissá válása egy másik kérdést is felvet: mennyiben mellőzheti az EU z Egy övezet egy út kezdeményezés által generált változásokra környezetében történő változásokat. Az Egy övezet egy út ugyanis várhatóan egyre nagyobb hatást fog gyakorolni Ázsia, Kelet-Európa, Közel-Kelet és Afrika életére. Ezekben a régiókban az EU – többek között Nagy-Britannia kilépése, a belső gazdasági és társadalmi problémák miatt – várhatóan egyre kevésbé lesz képes versenyezni Kínával, így a kezdeményezéselutasítása és ignorálása könnyen az Unió nemzetközi befolyásának további drasztikus csökkenésével járhat, kiegészülve egyfajta nemzetközi elszigetelődéssel. A nemzetközi rend átalakulása tehát olyan kényszerítő erővel járhat, amely esetleg egy az EU döntéshozóinak vágyaival ellentétes politika megvalósítását eredményezi.

Szerző: Eszterhai Viktor

Irodalom jegyzék

• ACHARYA, Amitav: The End of American World Order. Cambridge, Polity Press, 2014.
• An Investment Plan for Europe. Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Central Bank, the European Economic and Social Committee, the Committee of the Regions and the European Investment Bank. 3 September 2014. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=COM:2014:903:FIN (2018.05.12)
• BOXILL, Ian: From Unipolar to Multipolar. The Remaking of Global Hegemony. IDEAZ Special Issue 10-12. (2014). http://www.ideaz-institute.com/Ideaz%20J%20Volumes/IDEAZ%2010-12%20TEXT-EBM.pdf (2018. 05. 04.)
• CALLAHAN, William A.: China’s Belt and Road Initiative and the New Eurasian Order. Norwegian Institute of International Affairs. Policy Brief 22. 2016. https://brage.bibsys.no/xmlui/bitstream/handle/11250/2401876/NUPI_Policy_Brief_22-16_William_Callahan.pdf (2018. 05. 12)
• COX, Robert W.: Production, Power, and World Order: Social Forces in the Making of History. New York, Columbia University Press, 1987.
• DUCHÂTEL, Mathieu – DUPLAIX, Alexandre Sheldon: Blue China: Navigating the Maritime Silk Road to Europe European Council of Foreign Relations, April 2018. http://www.ecfr.eu/page/-/Blue_China_Navigating_the_Maritime_Silk_Road_to_Europe.pdf (2018. 05. 06.)
• Eastern Partnership, European Commission, 2017. https://ec.europa.eu/neighbourhood-enlargement/neighbourhood/eastern-partnership_en (2018.05.11)
• ESZTERHAI Viktor: A transzregionális együttműködés új modellje a változó nemzetközi rendben. geopolitika.hu, 2017.9. 28. http://www.geopolitika.hu/hu/2017/09/28/a-transzregionalis-egyuttmukodes-uj-modellje-a-valtozo-nemzetkozi-rendben/#_edn25 (2017. október 2.)
• EU ambassadors band together against Silk Road. In: Handelsblatt, 2018.04.17. https://global.handelsblatt.com/politics/eu-ambassadors-beijing-china-silk-road-912258 (2018. 05. 05.); GRIEGER, Gisele: Why China’s public procurement is an EU issue. European Parliamentary Research Service, December 2016. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/ATAG/2016/593571/EPRS_ATA(2016)593571_EN.pdf (2018. 05. 06.)
• FOOT, Rosemary – MACFARLANE, S. Neil – MASTANDUNO, Michael: US Hegemony and International Organizations. Oxford University Press, 2003.
• GRIEGER, Gisele: One Belt, One Road (OBOR): China’s regional integration initiative. European Parliament Think Tank, Briefing. (2016, July). http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2016/586608/EPRS_BRI(2016)586608_EN.pdf (2018. 05. 05.)
• HEILMANN, Sebastian – MORITZ, Rudolf – HUOTARI, Mikko – BUCKOW, Johannes: China’s Shadow Foreign Policy: Parallel Structures Challenge the Established International Order. Mercator Institute of China Studies, China Monitor 18. 2014. 10.28. http://www.merics.org/fileadmin/user_upload/downloads/China-Monitor/China_Monitor_No_18_en.pdf(2018. 05. 05.)
• HERRERO, Alicia Garcia – XU, Jianwei: China’s Belt and Road initiative: can Europe expect trade gains? Bruegel Working Paper 5., 5 September 2016. (Herrero–Xu, 2016) http://bruegel.org/wp-content/uploads/2016/09/WP-05-2016.pdf (2018. 05. 06.)
• Joint Agreed Minutes of the Second Chairs’ Meeting of EU. China Connectivity Platform. 1 June 2017. https://ec.europa.eu/transport/sites/transport/files/2017-06-01-joint-agreed-minutes-second-chairs-meeting-eu-china-connectivity-platform.pdf (2018.05.12)
• KAVALSKI, Emilian: The European Union in Central Eurasia: still searching for strategy. In: Asia Europe Journal. March 16 (1), (2018), 51–63.
• KEOHANE, Robert O. After Hegemony: Cooperation and Discord in the World Political Economy. Princeton University Press, 1984.
• KRAUTHAMMER, Charles. The Unipolar Moment. In: Foreign Affairs. 1990/91, Winter. https://www.foreignaffairs.com/articles/1991-02-01/unipolar-moment (2018. 05. 02.)
• KUO, Mercy A.: Belt and Road Initiative: EU Strategic Interests In Asia Insights from Richard Ghiasy. In: The Diplomat, 2017.10.30. https://thediplomat.com/2017/10/belt-and-road-initiative-eu-strategic-interests-in-asia/ (2018. 05. 05.)
• LAI Suetyi: Understanding Europe’s Interest in China’s Belt and Road Initiative. Carnegie, 2017.05.10. http://carnegieendowment.org/2017/05/10/understanding-europe-s-interest-in-china-s-belt-and-road-initiative-pub-69920 (2018. 05. 06.)
• MEAD, Walter Russell: America’s Sticky Power. In: Foreign Policy, 2009.10.29. http://foreignpolicy.com/2009/10/29/americas-sticky-power/ (2018. 05. 02.)
• MOHAN, Garima: Europe’s Response to the Belt and Road Initiative. The German Marshall Fund of the United STates. March 30, 2018. http://www.gmfus.org/publications/europes-response-belt-and-road-initiative#_ftnref4 (2018. 05. 06.)
• SMITH, Martin A.: Power in the Changing Global Order: The US, Russia and China. Polity. United Kingdom, 2012. Ch. 3-4.
• TARTAR, Andre Mira Rojanasakul and Jeremy Scott Diamond: How China Is Buying Its Way Into Europe. In: Bloomber.com, 2018.04.23. https://www.bloomberg.com/graphics/2018-china-business-in-europe/ (2018.05.11)
• VARISCO, Andrea Edoardo (2013, June 3). Towards a Multi-Polar International System: Which Prospects for Global Peace? E-International Relations. http://www.e-ir.info/2013/06/03/towards-a-multi-polar-international-system-which-prospects-for-global-peace/ (2018. 05. 04.)
• Vision and Actions on Jointly Building Silk Road Economic Belt and 21st-Century Maritime Silk Road. National Development and Reform Commission, Ministry of Foreign Affairs, and Ministry of Commerce of the People’s Republic of China, with State Council authorization, March 2015. http://en.ndrc.gov.cn/newsrelease/201503/t20150330_669367.html (2018. 06. 05.
• WALLACE, William: American Hegemony: European Dilemmas. In: The Political Quarterly 7. (2002), 105–118.
• WALTZ, Kenneth N.: Theory of International Politics. USA, Addison-Wesley Publishing Company, 1979.
• WÜBBEKE, Jost – MEISSNER, Mirjam – ZENGLEIN, Max J. – IVES, Jaqueline – CONRAD, Björn: Made in China 2025: The making of a high-tech superpower and consequences for industrial countries. Mercator Institute of China Studies, 2. December 2016. https://www.merics.org/en/papers-on-china/made-china-2025 (2018. 05. 06.)
• ZHOU, Hong: An Overview of the China-EU Strategic Partnership (2003–2013). In: Zhou H. (eds) China-EU Relations. Research Series on the Chinese Dream and China’s Development Path. Springer, Singapore 2017.

Jegyzetek

[i] KRAUTHAMMER, Charles. The Unipolar Moment. In: Foreign Affairs. 1990/91, Winter. https://www.foreignaffairs.com/articles/1991-02-01/unipolar-moment  (2018. 05. 02.)

[ii] MEAD, Walter Russell: America’s Sticky Power. In: Foreign Policy, 2009.10.29. http://foreignpolicy.com/2009/10/29/americas-sticky-power/ (2018. 05. 02.)

SMITH, Martin A.: Power in the Changing Global Order: The US, Russia and China. Polity. United Kingdom, 2012. Ch. 3-4.; FOOT, Rosemary – MACFARLANE, S. Neil – MASTANDUNO, Michael: US Hegemony and International Organizations. Oxford University Press, 2003.

[iii] WALLACE, William: American Hegemony: European Dilemmas. In: The Political Quarterly 7. (2002), 105–118.

[iv] COX, Robert W.: Production, Power, and World Order: Social Forces in the Making of History. New York, Columbia University Press, 1987.

[v] ACHARYA, Amitav: The End of American World Order.  Cambridge, Polity Press, 2014.

[vi] BOXILL, Ian: From Unipolar to Multipolar. The Remaking of Global Hegemony. IDEAZ Special Issue 10-12. (2014). http://www.ideaz-institute.com/Ideaz%20J%20Volumes/IDEAZ%2010-12%20TEXT-EBM.pdf  (2018. 05. 04.); VARISCO, Andrea Edoardo (2013, June 3). Towards a Multi-Polar International System: Which Prospects for Global Peace? E-International Relations. Retrieved from: http://www.e-ir.info/2013/06/03/towards-a-multi-polar-international-system-which-prospects-for-global-peace/  (2018. 05. 04.)

[vii] WALTZ, Kenneth N.: Theory of International Politics. USA, Addison-Wesley Publishing Company, 1979.

[viii] KEOHANE, Robert O. After Hegemony: Cooperation and Discord in the World Political Economy. Princeton University Press, 1984.

[ix] Vision and Actions on Jointly Building Silk Road Economic Belt and 21st-Century Maritime Silk Road. National Development and Reform Commission, Ministry of Foreign Affairs, and Ministry of Commerce of the People’s Republic of China, with State Council authorization, March 2015. http://en.ndrc.gov.cn/newsrelease/201503/t20150330_669367.html  (2018. 06. 05.

[x] Ibid.

[xi] ESZTERHAI Viktor: A transzregionális együttműködés új modellje a változó nemzetközi rendben. geopolitika.hu, 2017.9. 28. http://www.geopolitika.hu/hu/2017/09/28/a-transzregionalis-egyuttmukodes-uj-modellje-a-valtozo-nemzetkozi-rendben/#_edn25 (2017. október 2.)

[xii] HEILMANN, Sebastian – MORITZ, Rudolf – HUOTARI, Mikko – BUCKOW, Johannes: China’s Shadow Foreign Policy: Parallel Structures Challenge the Established International Order. Mercator Institute of China Studies, China Monitor 18. 2014. 10.28. http://www.merics.org/fileadmin/user_upload/downloads/China-Monitor/China_Monitor_No_18_en.pdf  (2018. 05. 05.)

[xiii] ZHOU, Hong: An Overview of the China-EU Strategic Partnership (2003–2013). In: Zhou H. (eds) China-EU Relations. Research Series on the Chinese Dream and China’s Development Path. Springer, Singapore 2017.

[xiv] KUO, Mercy A.: Belt and Road Initiative: EU Strategic Interests In Asia Insights from Richard Ghiasy. In: The Diplomat, 2017.10.30. https://thediplomat.com/2017/10/belt-and-road-initiative-eu-strategic-interests-in-asia/ (2018. 05. 05.)

[xv] GRIEGER, Gisele: One Belt, One Road (OBOR): China’s regional integration initiative. European Parliament Think Tank, Briefing. (2016, July). http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2016/586608/EPRS_BRI(2016)586608_EN.pdf (2018. 05. 05.)

[xvi] EU ambassadors band together against Silk Road. In: Handelsblatt, 2018.04.17. https://global.handelsblatt.com/politics/eu-ambassadors-beijing-china-silk-road-912258 (2018. 05. 05.); GRIEGER, Gisele: Why China’s public procurement is an EU issue. European Parliamentary Research Service, December 2016. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/ATAG/2016/593571/EPRS_ATA(2016)593571_EN.pdf (2018. 05. 06.)

[xvii] KAVALSKI, Emilian: The European Union in Central Eurasia: still searching for strategy. In: Asia Europe Journal. March 16 (1), (2018), 51–63.

[xviii] WÜBBEKE, Jost – MEISSNER, Mirjam – ZENGLEIN, Max J. – IVES, Jaqueline – CONRAD, Björn: Made in China 2025: The making of a high-tech superpower and consequences for industrial countries. Mercator Institute of China Studies, 2. December 2016. https://www.merics.org/en/papers-on-china/made-china-2025  (2018. 05. 06.)

[xix] DUCHÂTEL, Mathieu – DUPLAIX, Alexandre Sheldon: Blue China: Navigating the Maritime Silk Road to Europe European Council of Foreign Relations, April 2018. http://www.ecfr.eu/page/-/Blue_China_Navigating_the_Maritime_Silk_Road_to_Europe.pdf (2018. 05. 06.)

[xx] LAI Suetyi: Understanding Europe’s Interest in China’s Belt and Road Initiative. Carnegie, 2017.05.10. http://carnegieendowment.org/2017/05/10/understanding-europe-s-interest-in-china-s-belt-and-road-initiative-pub-69920 (2018. 05. 06.)

[xxi] MOHAN, Garima: Europe’s Response to the Belt and Road Initiative. The German Marshall Fund of the United States.  March 30, 2018. http://www.gmfus.org/publications/europes-response-belt-and-road-initiative#_ftnref4 (2018. 05. 06.)

[xxii] Ibid.

[xxiii] LAI, 2017.

[xxiv] HERRERO, Alicia Garcia – XU, Jianwei: China’s Belt and Road initiative: can Europe expect trade gains? Bruegel Working Paper 5., 5 September 2016. (Herrero–Xu, 2016) http://bruegel.org/wp-content/uploads/2016/09/WP-05-2016.pdf (2018. 05. 06.)

[xxv] LAI, 2017.

[xxvi] An Investment Plan For Europe. Communication From the Commission to the European

Parliament, the Council, the European Central Bank, the European Economic and Social

Committee, the Committee of the Regions and the European Investment Bank. 3 September 2014. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=COM:2014:903:FIN (2018.05.12)

[xxvii] “Joint Agreed Minutes of the Second Chairs’ Meeting of EU” China Connectivity Platform. 1 June 2017.

https://ec.europa.eu/transport/sites/transport/files/2017-06-01-joint-agreed-minutes-second-chairs-meeting-eu-china-connectivity-platform.pdf (2018.05.12)

[xxviii] Eastern Partnership, European Commission, 2017. https://ec.europa.eu/neighbourhood-enlargement/neighbourhood/eastern-partnership_en  (2018.05.11)

[xxix] TARTAR, Andre Mira Rojanasakul and Jeremy Scott Diamond: How China Is Buying Its Way Into Europe. In: Bloomber.com, 2018.04.23. https://www.bloomberg.com/graphics/2018-china-business-in-europe/ (2018.05.11)

[xxx] KUO, 2017.

[xxxi] CALLAHAN, William A.: China’s Belt and Road Initiative and the New Eurasian Order. Norwegian Institute of International Affairs. Policy Brief 22. 2016. https://brage.bibsys.no/xmlui/bitstream/handle/11250/2401876/NUPI_Policy_Brief_22-16_William_Callahan.pdf (2018. 05. 12)