Olaszország és Kína közeledése

Olaszország a G7-es országok közül az első, amely csatlakozási szándékát fejezte ki a kínai Egy Övezet, Egy Út kezdeményezéshez (Belt and Road Initiative -BRI). Az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága ugyan nem rendelkezik jelentős kereskedelmi kapcsolatokkal Kínával, azonban Olaszország hajlandó arra, hogy növelje ennek volumenét, mivel az ország politikai helyzete olyan körülményeket eredményezett, hogy az eddigi G7-es országok ellenállását megtörve csatlakozik az Új Selyemút megvalósításához.

Az olasz külpolitika tradicionálisan Brüsszelre, Washingtonra és a mediterrán térségben lévő partnereire fókuszál. 2018. június 1-je óta azonban kezd más irányt venni Olaszország külpolitikája a 65. olasz kormány megalakulásával. A két legnagyobb populista párt az Öt Csillag Mozgalom és az Északi Liga közös kormányalakítása után igen aktív Kína-barát politika vette kezdetét. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium 2018 folyamán bejelentette „China Task Force” programját, amely a hazai gazdasági szereplőket szeretné ösztönözni a Pekinggel való szorosabb együttműködésre. A legnagyobb fordulatot, azonban az jelentette, hogy jelezték csatlakozási szándékukat a BRI-hez.[1] A külpolitikai fordulat hatására 2019. március 21-én Xi Jinping Olaszországba látogatott, hogy aláírják az ezzel kapcsolatos memorandumot, de a látogatás keretei között több kereskedelmi és gazdasági egyezség is született 2,5 milliárd euró értékben[2], jelezvén Kína megjutalmazza támogatóit. A kínai elnök látogatása alatt egy helyi olasz lapban fontos partnereknek nevezte Olaszországot a kereskedelem és a befektetések terén.[3]

Kína azonban meglehetősen kevés befektetéssel rendelkezik Olaszországban és a két ország közötti kereskedelem volumene sem kimagasló. Az eurozóna harmadik legnagyobb országa csupán a 76. helyet foglalja a kínai tőke zöldmezős befektetéseinek globális rangsorában az utóbbi 10 évet tekintve. Kereskedelmi kapcsolataik nagysága 2018-ban 13 milliárd euró volt, ami a Kínába irányuló olasz exportot fedi le, ez pedig a teljes olasz export 6,5 százalékát teszi ki. Összehasonlításképpen ugyanezen adatok Németország tekintetében összesen 94 milliárd euró volt, ami a teljes német export 17 százalékát jelenti. Az ENSZ a kétoldalú hajózási kapcsolatok felmérésére készített kutatásának alapján, amely méri a vízen történő áruszállítás nagyságát és a hajók mennyiségét az adott útvonalon, megállapította, hogy Belgium és Spanyolország is sokkal jobb összeköttetésekkel rendelkezik Kínával, mint Olaszország. Xi Jinping látogatásának fő ígérete, hogy fejlesszék a két ország összeköttetését kikötők fejlesztésével és építésével, ebben nagy hangsúlyt kapna az északon lévő két fő olasz kikötő, Trieszt és Genova. Ezáltal a két ország kereskedelemi kapcsolatai is élénkülnének, ezekkel pedig megkezdődne a BRI egy új európai érája.[4]

Egy 2018-ban készült közvéleménykutatás szerint a megkérdezett olaszok több mint fele véli úgy, hogy a BRI egy jó gazdasági lehetőséget jelentene számukra. A G7 álláspontja azonban nem egyezik az olasz törekvésekkel, ugyanis szkeptikusak a BRI-vel kapcsolatban, mivel azt átláthatatlannak tartják, valamint kockázatosnak is, amiért szerintük így Kína irányítása alá kerülnének a kulcsfontosságú infrastrukturális útvonalak, valamint egy egységes európai állásponttal jobb pozícióban lennének Kínával szemben. Egy olasz professzor véleménye szerint azonban ez az időzítés Olaszország számára igen kézenfekvőnek tűnik, ugyanis az olasz kormány kétkedve és egyre inkább negatívan áll az EU-hoz. Ezek az új finanszírozási források pedig egy olyan gazdaság számára igen vonzók, amely még nem érte el a válság előtti szintet és gazdasági növekedése megállt. Olaszország infrastrukturális beruházásai még mindig 40 százalékkal alacsonyabbak a válság előtti csúcsnál.[5]

Forrás: Valentina, Romei: Charts that show why Italy wants China’s Belt and Road Initiative. In: Financial Times, 2019. március 22.

Néhányan úgy vélik, hogy Olaszország csatlakozása a BRI-hez veszélyezteti az EU egységét és a trieszti kikötővel kapcsolatos tervek megváltoztathatják az észak-dél gazdasági egyensúlyt. Olaszország lett az EU 12. tagja, aki csatlakozott a BRI-hez, azzal, hogy 2019. március 23-án aláírásra került a szándéknyilatkozat Luigi di Maio olasz miniszterelnökhelyettes és He Lifeng a kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság elnöke. Ennek a lépésnek komoly politikai üzenet van, mégpedig Olaszország támogatni fogja Kínát egy új globális gazdasági rend kialakításában. A trieszti kikötő fejlesztésével, amit kombinálni kell a görög pireuszi kikötővel és a portugál Sines kikötővel, komoly kihívást jelenthet az észak-európai kikötőknek (Hamburg, Rotterdam, Antwerpen), amelyek otthont adnak azoknak a kikötőknek, amelyekből jelenleg az importáru elosztásra kerül és indul tovább szárazföldön Európa többi részébe. Münchent, ha úgy tekintjük, mint az európai gyártás központja, akkor a mediterrán útvonalon rövidebb idő alatt, egyes vélemények 10 nap csökkentésével tudna odaérni a rakomány Sanghajiból.[6]

A memorandum alírásával Olaszország ugyanakkor komoly politikai árat fizethet, ami egyes vélemények szerint csak limitált gazdasági előnyökkel jár. Xi Jinping látogatásának is az egyezség aláírása volt a fő oka, hiszen, ha egy G7-es ország, amely az Európai Unió egyik alapítója és a harmadik legnagyobb gazdasága az eurozónának, akkor ez Kínában nagy politikai lökést ad az elnök számára, valamint a BRI kezdeményezés is még nagyobb legitimációt kap.[7] A kínai médiában pozitív fogadtatása volt a lépésnek, és Olaszország döntését úgy látják, mint egy követhető minta a többi európai ország számára.[8] Amerika és az Európai Unió ellenállását is kiváltott az olasz lépés. Azonban az új olasz kormányon belül sincs egységes vélemény a csatlakozást illetően. A miniszterelnökhelyettes komoly kétségetek fűz hozzá. Matteo Salvini aggodalmát fejezte ki a kínai közeledés tekintetében. Szerinte Kína biztonsági kockázatot jelent Olaszország számára főként az olasz áruk és a G5 tekintetében. Ami a legnagyobb aggodalmát okozhatja az pedig nem más, hogy ő a politikai programjában a Donald Trump felé közeledést tervezte, ami így meghiúsulni látszik.[9]

Konklúzió

Olaszország komoly külpolitikai fordulatot tett azzal, hogy aláírta csatlakozási szándékát a BRI kezdeményezéshez. Ez komoly ellenállást váltott ki a tradicionális olasz szövetségesekből Amerikából és az EU-ból. Azonban komoly üzenetet is hordoz az EU számára, mégpedig hiába szólítja egységre az európai országokat, ha azoknak nem tud segítséget nyújtani belpolitikailag, és komoly üzenetet hordoz Kína számára, hogy az európai egység gyenge és felbontható. Azonban lehet-e tényleg „win-win” szituáció Olaszország és Kína számára is? Kína szempontjából egyértelműen nyertes helyzet, hiszen legitimálja Xi Jinpinget és a BRI-t is nem csak belpolitikailag, de nemzetközileg is, hogy egy G7-es ország és nem utolsó sorban az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága csatlakozott. Olaszország is jól járhat, ha ezt ki tudja használni és a kínai befektetéseket az ország előnyére tudja fordítani, főleg azzal, ha a trieszti és genovai kikötők fejlesztésével kulcsfontosságúvá válik a BRI-ben. A nagy vesztese ennek a megállapodásnak egyértelműen az EU, ami így elveszítette egységes ellenállását a BRI-vel kapcsolatban, így pozíciója is megromlott Kínával szemben. Olaszország szempontjából viszont valamelyest érthető, hiszen a többi G7-es ország komoly kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik Kínával és gazdaságaik is stabilnak mondhatók, azonban Olaszország hátrányban érzi magát, gazdasági növekedése megállt és még el sem érte a 2008-as válság előtti szintet, az EU és Brüsszel részéről pedig úgy érzi, magára hagyták ezzel a problémájával. Így az új olasz kormány úgy gondolta, hogy saját kezébe kell vennie gazdaságának kérdését, azonban az utóbbi időben az olasz kormányok meglehetősen rövid ideig tudnak hatalmon maradni, így közel sem biztos, hogy Olaszország Kína felé való közeledése hosszútávú marad.

Szerző: Zoltai Alexandra

Felhasznált irodalom

• Bruno, Macaes: China’s Italian advance threatens EU unity. In: Nikkei Asian Review, 2019. március 25. https://asia.nikkei.com/Opinion/China-s-Italian-advance-threatens-EU-unity (utolsó letöltés: 2019. március 18.)
• Duncan, Bartlett: China’s Bid for the Heart and Soul of Italy. In: The Diplomat, 2019. március 26. https://thediplomat.com/2019/03/chinas-bid-for-the-heart-and-soul-of-italy/ (utolsó letöltés: 2019. 04. 24.)
• Lucrezia, Poggetti: Italy charts risky course with China-friendly policy. In: MERICS, 2018. október 11. https://www.merics.org/en/blog/italy-charts-risky-course-china-friendly-policy?utm_source=Silk+Road+headlines&utm_campaign=50dba47124EMAIL_CAMPAIGN_2018_10_17_08_15&utm_medium=email&utm_term=0_70119be3b7-50dba47124-79887181 (utolsó letöltés: 2019. március 18.)
• Lucrezia, Poggetti: Italy’s BRI Blunder. In: Project Syndicate, 2019. március 21. https://www.project-syndicate.org/commentary/italy-endorsement-of-china-bri-big-mistake-by-lucrezia-poggetti-2019-03 (utolsó letöltés: 2019. 04. 17.)
• Mile, Johnson: Why would Itlay endorse China’s Belt and Road Initiative? In: Financial Times, 2019. március 21. https://www.ft.com/content/f0af46b0-4b2d-11e9-8b7f-d49067e0f50d (utolsó letöltés: 2019. 04. 24.)
• Valentina, Romei: Charts that show why Itaky wants China’s Belt and Road Initiative. In: Financial Times, 2019. március 22. https://www.ft.com/content/23e0245a-4b2e-11e9-bbc9-6917dce3dc62 (utolsó letöltés: 2019. 04. 17.)
• ’意大利学者：“一带一路”助推欧中经贸发展.’ In: 中国日报, 2019. február 25. http://world.chinadaily.com.cn/a/201902/25/WS5c73c65ba31010568bdcbcd4.html (utolsó letöltés: 2019. 04. 17.)

[1] Lucrezia, Poggetti: Italy charts risky course with China-friendly policy. In: MERICS, 2018. október 11.

[2] Duncan, Bartlett: China’s Bid for the Heart and Soul of Italy. In: The Diplomat, 2019. március 26.

[3] Valentina, Romei: Charts that show why Itaky wants China’s Belt and Road Initiative. In: Financial Times, 2019. március 22.

[4] Valentina, Romei: Charts that show why Italy wants China’s Belt and Road Initiative. In: Financial Times, 2019. március 22. https://www.ft.com/content/23e0245a-4b2e-11e9-bbc9-6917dce3dc62 (utolsó letöltés: 2019. 04. 17.)

[5] Uo.

[6] Bruno, Macaes: China’s Italian advance threatens EU unity. In: Nikkei Asian Review, 2019. március 25.

[7] Lucrezia, Poggetti: Italy’s BRI Blunder. In: Project Syndicate, 2019. március 21.

[8] ’意大利学者：“一带一路”助推欧中经贸发展.’ In: 中国日报, 2019. február 25.

[9] Mile, Johnson: Why would Itlay endorse China’s Belt and Road Initiative? In: Financial Times, 2019. március 21.