21 tétel a 21.századhoz – Tézisek a geoökonómiai új világrendhez

A globalizáció egy új korszakába lépett a technológia, tudás korszakába, valamint egy hosszú távú fenntartható növekedésre építő korszakba. Ebben az új korszakban a földrajz és a gazdaságföldrajz felemelkedéséről beszélünk, a geopolitikai folyamatokat a geoökonómiai folyamatok váltják fel, a területszerzés helyett a piacokért folyik a verseny.

A geoökonómia, a közgazdaságtan, a társadalomtudományok és földrajz fúziós találkozópontjaként írja le és fejti meg a világgazdasági folyamatokat.

A geoökonómia, amely átalakítja a globális gazdaságot és a globális erőviszonyokat.

Ez a korszak egyszerre jelent egy „új reneszánsz” korszakot is, melynek fő kérdése, hogy milyen szerepe lesz a helyeknek? A technológiai fejlődés ugyanis újra felértékelte a földrajz jelentőségét.

A 21. század a tudás, a kreativitás évszázada, ahol az egyéni ötletek és innovációk számítanak a legfontosabb valutának, és azok az országok, amelyek nem rendelkeznek elég tudással, kénytelenek lesznek megvásárolni azt.

A tudás pedig egyre drágább és drágább lesz. Ez korszak a hálózatokra és a fúziókra épít, így a létrejövő földrajzi helyek fúziói, geofúziós találkozópontokká válnak a hálózatok korában, ahol az az adat (vagyis a big data) a legfontosabb nyersanyag. Új szereplők új együttműködései jönnek létre és az egykori perifériákból születnek az új centrumok.

Az új világrend három legfontosabb jelszava a fenntarthatóság, konnektivitás (összekapcsoltság) és a komplexitás.

A gazdasági komplexitás mérésének legfontosabb tényezői, hogy egy adott ország mit exportál, és maga az exportált termék hogyan kapcsolódik a globális terméktérbe. Két dolog számít igazán: az egyik a tudás (azaz a magasan képzett munkaerő), a másik, pedig maga az exportáló termék, azaz, hogy egy adott ország exportstruktúrájában minél nagyobb arányban szerepeljen a magasan hozzáadott értékű iparágak aránya. Ebben az újfajta gazdasági komplex versenyképességben a 10 legjobb között három térségből szerepelnek országok: Délkelet-ázsiai (Dél-Korea, Szingapúr, Japán) országok, a Skandináv országok (Finnország, Svédország) valamint a kelet-közép-európai országok (Németország, Magyarország, Ausztria, Csehország, Lengyelország).

Globális városállamok korában élünk, amely szintén az új reneszánsz szimbóluma.

Ma a világgazdaságban 147 globális cég állítja elő a világ GDP 40 %-át, s közel 700 vállalat a globális GDP 80 %-át.

Ezek a vállalatok csomópontokban, városokban tömörülnek, ott ahol különösen a kreatív munkaerő rendelkezésre áll. A stratégiai vállalatok és a nemzetállamok mellett a 21. század új erőközpontjai a városok lesznek. Ma a városok és városhálózatok felemelkedésének korszakában 64 olyan globális várostérség található, amely a világ GDP-jének több mint felét állítja elő. Növekedési tengelyek és övezetek kezdenek kialakulni a Boston – New York -Washington tengelytől az ázsiai Gyöngy folyó deltáján (Hong-Kong-Shenzen-Kanton) át egészen Szingapúrig.

Ha az új típusú városi versenyképességi tényezőket is figyelembe vesszük, mint az összekapcsoltság, a technológiai tényezők, az innováció, a tudáshálózatok, a globális kereskedelembe való bekapcsolódás mellett a jóléti tényezők, a biztonság, az élhetőség, a zöld területek nagysága… akkor Szingapúr, Szöul, Sanghaji kerül ki az új győztesek közül London, New York, Párizs és Tokió mellett.

Ahhoz, hogy megértsük ennek az új korszaknak a folyamatait, új térképekre van szükségünk.

A térképek fontosak! A térképek folyamatosan változnak, fejlődnek, de a jelentésük és a jelentőségük változatlan. A térképek segítik az új gondolkodást, mert ha más szemszögből nézzük a világot, akkor újfajta nézőpont alakítható ki. Az új térképeink hálózatos térképek, vonalakkal, és a csomópontokban a találkozási pontokkal, amelyek kirajzolják, a 21 század erővonalait és fő központjait, globális városait. Ma több mint 1 millió km hosszúságú tenger alatti internet kábel, 2 millió km hosszúságú gázvezeték, 4 millió km hosszúságú vasúthálózat és 64 millió km hosszúságú úthálózat található, amely összekapcsolódást jelent.

Az elkövetkező időszak három legfontosabb térsége a WEF (World Economic Forum) előrejelzése szerint az Indiai-óceán, az északi Jeges-tenger és a két óceán közötti szárazföldi terület: Eurázsia lesz.

Kína 2013-ban kezdte meg az Övezet és Út program megvalósítását. Az Övezet és Út program az emberiség történelmének legnagyobb és egyben legjelentősebb beruházása is. Kína hosszú távú tervének célja, hogy az új Selyemút kiépítésével visszaszerezze Eurázsia egykori történelmi, kulturális, gazdasági és kereskedelmi jelentőségét és az óceánokról a szárazföldre helyezze vissza a súlypontot a fejlesztési tengelyek és útvonalak tekintetében.

Az Új Selyemút vasútvonalakból, tengeri és szárazföldi kikötők fejlesztéséből, autópálya építésekből, logisztikai központok létesítéséből és fejlesztéséből áll. Hálózatokból, amelyek gazdasági folyosókon keresztül valósulnak meg.

Az Övezet és Út program 6 pontban így foglalható össze: Egy koncepció és kezdeményezés. Kettő szárny – a szárazföldi és tengeri útvonal, azaz a Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. századi Tengeri Selyemút. A „három elv”: mindenki érdekében mindenki által mindenki számára épül. Négy kulcsszó: makro szinten – konnektivitás, stratégiai szinergia – kapacitásnövelés, együttműködési szinten – a piacok közös fejlesztése; működtetési szinten – üzleti vezetés, piaci műveletek, kormányzati szolgálat és nemzetközi szabványok. Öt irány, amely a konnektivitás öt fő célja is egyben – a politika, infrastruktúra, kereskedelem, pénzügy és az emberek közötti kapcsolatok összekapcsolása, mindez pedig hat: (6) gazdasági folyosón keresztül valósul meg.

Az Övezet és Út program, vagy Új Selyemút valójában egy komplex hálózat, amely időben és térben rugalmasan bővíthető.

Az Új Selyemút köti össze azokat a szereplőket, amelyek a globalizáció új szakaszát alkotják: ez a világ GDP-jének mintegy 40 %-át, a Föld lakosságának 70 %át jelenti.

Az Egy Övezet Egy Út kezdeményezéshez a meghirdetéskor 64 ország csatalakozott, 2019-re pedig a világ 125 országa, 29 nemzetközi intézménye, összesen 170 megállapodást irt alá és kezdett megvalósítani több mint 1000 milliárd USD értékben. Az Új Selyemút keretében kiépülő infrastrukturális hálózatok főbb csomópontjai átrajzolják az egyes térségek jelentőségét is, és új központok jelennek meg: A görög pireuszi kikötő 20 nappal rövidíti le a tengeri szállítás hosszát, a Xian-Duisburg vasúti útvonal 24 nap alatt ér oda a korábbi 42 nap helyett. Egy új fejlődési tengely alakul ki, amely Pireuszt kapcsolja össze Rotterdammal és Hamburg kikötőjével. Ezáltal kialakul egy észak-déli övezet a Balti-tengertől az Adriai-tengerig, illetve Fekete-tengerig, amely a 17+1 kelet-közép-európai országokat foglalja magában.

A globális civilizációt egy újfajta, közös érdekek mentén, harmonikus világrend megteremtését prioritásként figyelembe vevő új „geocivilizáció” váltja fel, amelynek alapja a több ezeréves kínai ökológiai civilizáció átültetése a 21. századra. Mert ez a hosszú távú korszak, amely a fenntartható növekedésre épít zöld technológiákra, zöld pénzre, ökológiai szemléltre és békés felemelkedésre. A kínai filozófia egyik alapja a Jin-jang elv.

A 21. századi geopolitika is egyensúlyra törekszik, amelynek alapja a Jin-jang geopolitkája: kelet és nyugat- észak és dél, a hard- és soft elemek együttes megvalósítása.

Kína és az Egyesült Államok hosszú távú együttműködése, a centrumok és perifériák harmonikus együttműködése, amelynek új nyertesi –  a központok mellett – mindenféleképp az új kaputérségek lehetnek (délkelet-ázsiai ASEAN országok, Közép-Ázsia országai, Kelet-Közép-Európa országai, a HUB központok), a globális varosok és nemzetállamok együttműködésén keresztül. Amikor megkérdezték a brit jegybank egykori alelnökét Paul Tuckert 2016. márciusban a londoni „Tacitus Lectures” előadássorozat keretében, hogy mégis kik lesznek a 21. század nyertes országai, nemzetei, közösségei, vezetői? Azt válaszolta, hogy azok az országok, amelyek összehangoljak a pénzügyi, azaz a monetáris politikájukat a gazdaságpolitikájukat és a geopolitikájukat.

A jövő hosszú távú és fenntartható, amelyben azok az országok lesznek a nyertesei, amelyek kapcsolódnak, akik az egyensúlyra törekszenek, a pénzügyi egyensúlyra, a növekedési egyensúlyra, akik saját hosszú távú jövőképpel rendelkeznek, amelyben a monetáris politika, a geopolitika és a gazdaságpolitika és a hozzá kapcsolódó nemzetstratégia (3+1) közös úton valósul meg.

Összefoglalva tehát a legfontosabb 21 tételt a 21 századi geopolitikai/geoökonómia új világrendjéhez:

1. Új világrendben élünk: új szereplők, új együttműködések, új csataterek és új mítoszok születésével.
2. Az új világrend többközpontú és multipoláris.
3. A földrajz igenis számít! Ahhoz, hogy megértsük az új változó világrendet, a földrajzhoz kell visszatérnünk.
4. A Geoökonómia korában élünk: a geopolitika mellett egyre fontosabb az új tudományterület a geoökonómia, amely a társadalomtudomány, a földrajz és a közgazdaságtan fúzióija.
5. Technológiai korszakváltás korában élünk.
6. Fúziók és hálózatok korában élünk.
7. A világgazdasági pólus egyértelműen keletre tolódott.
8. A 21 század 3 legfontosabb jelszava a fenntarthatóság, a konnektivitás és a komplexitás.
9. Az adat a 21. század nyersanyaga és az élmény a 21. század szolgáltatása.
10. A 21. század egy szárazföldi eurázsiai korszak lesz, véget vetve egy 500 éves atlanti korszaknak.
11. A legfontosabb térségek és nyertesek földrajzi elhelyezkedésükből is következően a kaputérségei lehetnek (délkelet-ázsiai ASEAN országok, Közép-Ázsia országai, Kelet-közép-európai 17+ 1 országok), azaz a jövőben az egykori perifériákból lesznek az új centrumok.
12. Új törzsszövetségek alakulnak ki, közös értékek mentén.
13. Új reneszánsz korában élünk,
14. Ahol akárcsak a reneszánsz korában a városállamoknak, ma a globális városállamoknak és megarégióknak egyre fontosabb szerepük lesz.
15. Új gondolkodásmód, új értékrend kezd kialakulni, egyre fontosabb lesz a természetközeliség, a család, a harmónia és a fenntarthatóság szerepe, egyre fontosabbá válik a globálisból ismét a nemzeti hovatartozás és a helyi kultúra.
16. A világunk a globális civilizációból egy fenntartható, új „geocivilizáció” felé tart.
17. Ahol a világ egyensúlyra épít és törekszik, ezért is fontos az ősi kínai jin-jang elv, amely együttesen fejti ki hatását a belső harmóniára építve.
18. Az egyensúly egyaránt jelenti a foglalkoztatás, a növekedés és pénzügyi egyensúlyát, egyaránt a geopolitika a pénz és a technológia hármas egyensúlyát, és egyszerre a természettudományok, társadalomtudományok és gazdaságtudományok fúziós egyensúlyát
19. Az ősi lesz az „új”, azaz a technológiai korszakban azok a nemzetek és központok tudnak áttörni, ahol az ősi tudásukat és tradícióikat át tudják transzformálni a 21. századi világába. Azok a nemzetek, amelyek képesek az ősi – meglévő tudást – újjá alkotni, amely a hosszú távú fenntarthatóságra épít.
20. Újra kell rajzolnunk a térképeinket, hogy megértsük a 21. század térbeli változásait és folyamatait.
21. A jövő hosszú távú és fenntartható! A legnagyobb kihívás, a globális klímaváltozásra adott jó megoldások, a fenntarthatóságra adott jó megoldások, a fenntartható gazdasági növekedésre adható megoldások, az összekapcsoltság és a komplexitás világában.

Ehhez szükségesek az új térképek, újfajta megközelítések fúziók, hosszú távú jövőképekkel, mert megújulásra van szükség, új közgazdaságra, új funkcionális földrajzra és fenntartható technológiákra, új modellekre van szükség.

A jövő elkezdődött…

A szerző a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Eredeti megjelenés: Csizmadia Norbert: 21 tétel a 21.századhoz – Tézisek a geoökonómiai új világrendhez. In: növekedés.hu, 2020. 02. 13. https://novekedes.hu/mag/21-tetel-a-21-szazadhoz-tezisek-a-geookonomiai-uj-vilagrendhez