Sajtófigyelés – 2020. február 17.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
A Harvard Egyetem kémia tanszékének vezetőjét letartóztatták, mivel hazudott a kínai Ezer Tehetség Programról
Charles Lieber esete annak a bővebb erőfeszítésnek a része, amely során az Egyesült Államok kormánya igyekszik kikényszeríteni a Kína által támogatott kutatási programokban való részvétel felfedését.
2012-től kezdve Charles Lieber, a Harvard kémia tanszékének tanszékvezetője részt vett a kínai állam Ezer Tehetség Programjában, amelybe mindössze 40 világhírű külföldi tudóst vontak be. A program keretében Lieber 50,000 USD havi és 1 millió RMB éves juttatásban részesült cserébe azért, hogy vállalta a Wuhan University of Technologyval (WUT) való együttműködést. Az együttműködés során Lieber rendszeresen dolgozott helyi kutatókkal és diákokkal, több cikket publikált a WUT neve alatt, valamint részt vett egy 1,5 millió USD értékű laboratórium felállításában. Mindeközben azonban az általa vezetett harvardi laboratórium több mint 15 millió USD támogatásban részesült az amerikai Védelmi Minisztériumtól, valamint a Nemzeti Egészségügyi Intézetektől, amelyeket a vádak szerint nem megfelelően tájékoztatott a kínai kormánnyal való együttműködéséről. Ezen vádak alapján Liebert akár 5 év börtönbüntetésre és akár 250,000 USD pénzbírságra is ítélhetik.
A nanotechnológiában világelső Lieber foglalkoztatása hatalmas eredmény volt a kínai kormánynak, amely a 2001-2005 közötti Tizedik Ötéves Tervtől kezdve a nanotechnológia fejlesztésére kifejezett hangsúlyt fektetett. Amint azt a 2000-es évek elejétől a kínai kormány hangsúlyozta, a kínai tudománynak ugrásszerű fejlődésen kell keresztül mennie, hogy elérje a nyugati színvonalat, amely során bizonyos fejlődési stádiumokat ki kell hagynia. Nemzetközileg vezető tudósok szerződtetése ennek egy fontos módszere, amely során közvetlenül a legmodernebb technológiát és tudást importálják az országba. Liber önéletrajzának tanulsága szerint több mint 400 cikket publikált és több mint 50 szabadalom fűződik a nevéhez, amelyekben rendszeresen dolgozott együtt kínai kutatókkal 1998-tól kezdve.
Lieber harvardi státuszát pillanatnyilag felfüggesztették és őrizetben várja az ügyének alakulását.
A kínai tiszta energia csökkenése: Az EU-ra és az USA-ra gyakorolt hatások
Jelen interjúban Frank Haugwitz, az Ázsia-Európa Tiszta Energia Tanácsadó (Hongkong) alapítója osztja meg meglátásait csökkenő kínai tiszta-energia felhasználással kapcsolatban.
Fontos fejlemény, hogy 2019-2020-ban a kínai kormány egy átmeneti időszakot hirdetett, amely során a 100% állami támogatásból át kell állnia a megújuló energia iparágnak arra, hogy nem részesül állami támogatásban. A döntés hatására 2019-ben jelentősen lecsökkent a kínai belföldi megújuló energia projektek száma, amely azonban jelentősen lecsökkentette a napelemek árát, melynek hatására a külföldi kereslet nagyban megugrott. Ennek ellenére azonban, Kínában tovább nőtt a megújuló technológia gyártásába való befektetés, amely tovább fogja csökkenteni az árakat, növelve ezzel a nemzetközi keresletet.
Negatívan érinti az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, hogy 2019-ben Kína fogyasztása tovább nőtt mind szén (3%), mind pedig olaj (6%), gáz (12%) és cement (7%) terén. 2020-ban azonban 11 tartománynak, amely Kína szénfogyasztásának 40%-ért felelős, az előre meghatározott határon belül kell tartani a szénfogyasztását, így határozott fellépésre lehet majd számítani a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében.
Ami a megújuló energia árát illeti, egy új tanulmány szerint Kína szerte 344 városban már a szénnel megegyező áron lehetne hozzájutniuk a felhasználóknak napenergiából származó áramhoz, ugyanakkor a szénárat szabályozó kormányzati intézkedések a szént sokszor olcsóbbá teszik, amely nem ösztönzi a napenergia felhasználását.
A tiszta energiába való kínai állami befektetések csökkenése várhatóan pozitívan fogja érinteni az Európai zöld mozgalmat, mivel az EU-nak az élre kell állnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az EU-nak be kell bizonyítania, hogy meg képes valósítani az Európai Zöld Megállapodást, amely szerint 2050-re környezetsemleges kontinenssé kívánja formálni Európát. Ez pozitív példa lenne a többi ország számára is és fontos, hogy a téma megjelenjen a szeptemberi Kínai-EU fórumon is.
Az, hogy Kína valójában mekkora hangsúlyt fog fektetni megújuló energiaforrásokra, az pontosan majd a Tizennegyedik Ötéves tervből (2021-2025) fog kiderülni, addig csupán találgatásokkal lehet élni. Ugyanakkor a Nemzeti Energia Bizottság októberi ülésén Li Keqiang arról beszélt, hogy a szénnek kell az ország energiabiztonságát szavatolni, kiegészítve az olajjal és gázzal, amely erős kontraszt 2016-hoz képest, ahol a megújuló energiahordozókba való befektetést szorgalmazta. A változás valószínűleg a Kína növekvő energia-importfüggőségének tudható be.
Forrás: https://thediplomat.com/2020/01/chinas-clean-energy-decline-impact-on-the-eu-and-us/
Amerika és Kenya között alakul egy kereskedelmi egyezmény
Bár Donald Trump elnökségének nagyrészét azzal töltötte, hogy akadályokat emeljen a globális kereskedelem útjába, most annak adta jelét, hogy képes le is bontani azokat. Trump február 6-án találkozott Uhuru Kenyatta Kenyai elnökkel, hogy egy USA-Kenya szabadkereskedelmi megállapodásról tárgyaljanak, amely növelni lenne hivatott a már most is 1 milliárd USD értékű kétoldalú kereskedelmet. Ha az egyezményt megkötik, az például szolgálhat a régió többi államával kötendő egyezményekre, amelyekre szükség lesz miután 2025-ben hatályát veszti az AGOA egyezmény, amely 39 szubszaharai országnak ad vámmentes hozzáférést az Egyesült Államok piacához, és amit Lighthizer nem tervez megújítani.
Ugyanakkor az egyezmény határozottan trumpi módon alakul, így több kommentátor is attól tart, hogy az előnytelen feltételeket fog Kenya számára szabni, hiszen az USA gazdasága több mint 200-szorosa a kenyainak és bilaterális módon Kenya nem tudja megvédeni az érdekeit.
Ez különösen is fontos, mivel Trump döntése, hogy a kétoldalú tárgyalásokat részesít előnyben a multilaterálisokkal szemben, alááshatja az afrikai regionális integrációt. Kenya tagja a Kelet-afrikai Közösségnek, amely elvárja tagjaitól, hogy közösen tárgyaljanak kereskedelmi egyezményeket, valamint az 54 tagú Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Egyezménynek is, amely idén fog érvénybe lépni. Egy kétoldalú megállapodás az Egyesült Államokkal ugyanakkor alááshatja ezen kezdeményezések legitimitását.
Forrás: https://www.economist.com/graphic-detail/2020/02/06/america-and-kenya-eye-up-a-trade-deal
Gazdasági szétcsatolás felé? A kínai-amerikai kereskedelmi háborúról szóló kínai diskurzus feltérképezése
Li Wei cikke részletes elemzést nyújt arról, hogy a 2017-2019 közötti három év alatt hogyan alakult Kínán belül az amerikai-kínai kereskedelmi háborúval kapcsolatos diskurzus. A kutatás feltérképezi, hogy a három év során, sőt már Trump megválasztásától kezdve a kínai intellektuális elit szereplői milyen módon viszonyultak az amerikai Kína-politikához, milyen táborok alakultak ki, valamint, hogy ezek hogyan változtak a három év során a helyzet fokozatos elmérgesedésével párhuzamosan. Az elemzés igen fontos abból a szempontból is, hogy Nyugati kutatóként nehezebb nyomon követni a Kínán belüli diskurzusok alakulását, mint az amerikai vagy európai narratívákat, így egy átfogó elemzés komoly lehetőséget nyújt arra, hogy kínai szemszögből is rátekinthessünk a kérdésre.
Li írásában Trump elnökké választásától kezdve követi végig a narratívák alakulását és 4 nagy időszakot különít el annak függvényében, hogy az USA-Kína kapcsolatok hogyan alakultak. Először is Trump megválasztását követően kiemeli, hogy a fejlemény igen készületlenül érte a kínai tudományos életet, hiszen a nemzetközi megfigyelőkkel összhangban nem várták Trump sikerét, így hirtelen kellett releváns elemzéseket írniuk a lehetséges következményekről. A kezdeti cikkek legfőbb kérdése volt, hogy Trump megválasztása merre fogja billenteni a kínai-amerikai kapcsolatokat. Li két tábort különböztet meg ebben a kérdésben, pesszimistákat és optimistákat. A pesszimisták Trump személyiségét, később pedig a kereskedelmi ügyekért felelős tanácsadóinak politikai beállítottságát vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy egyre több konfliktus fogja terhelni a kétoldalú kapcsolatokat.
Az előbbi cikkek közül Li Yang Qijing elemzését emeli ki, amely Trump kampányát vizsgálva figyelmeztetett, hogy Trump stratégiai látásmódról és kihívó hangvételről tett tanulságot, amellyel könnyen a nemzetközi egyezmények megváltoztatására tehet kísérletet. A kereskedelmi tanácsadókat vizsgálva hasonló következtetésre jutottak az elemzők, megalkotva a Trumpononics kifejezést, amely liberális gazdasági belpolitikát és protekcionista külpolitikát volt hivatott kifejezni.
Ezekkel az érvekkel szemben lépett fel az optimista tábor, akik a két vezető kezdeti jó kapcsolatából kiindulva arra következtettek, hogy a protekcionista ígéreteket csak kampányfogásként kell értelmezni és Trump, mint vérbeli üzletember nem fogja feláldozni a gazdasági kapcsolatokat Kínával. Emellett azt is kiemelték, hogy a kétoldalú kapcsolatok sokkal kiegyensúlyozottabbakká váltak az elmúlt évek során, így az Egyesült Államok számára is negatív következményekkel járna, ha Kínára szankciókat vetne ki.
A kapcsolatok elhidegülésével pedig egy mérsékelt csoport is fellépett, akik egyre több gazdasági konfliktust vetítettek előre, ám teljesértékű kereskedelmi háború nélkül.
A mézeshetek utáni második fázisként a 2017 novembere és 2018 júniusa közötti időszakot különíti el Li, amely azzal az USA döntéssel indul, hogy megtagadta Kínától a piacgazdaság státuszt a WTO-ban. Bár kezdetben a kutatók nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a döntésnek, de 2018 februárjától világossá vált, hogy az USA számára véget ért a Kínával való stratégiai együttműködés időszaka. Ezután az vált a fő kérdéssé, hogy mi a fő oka a konfliktusnak. Li itt három tábort különböztet meg, akik strukturális konfliktust gyanítanak a háttérben, akik intézményit és végül pedig akik az USA belpolitikai nehézségeinek exportját látják a konfliktusban.
A strukturális érvek szerint a nemzetközi rend predesztinálja a két ország konfliktusát, hiszen Kína, mint feltörekvő hatalom mindenképpen meg fogja kérdőjelezni az USA hatalmát több területen. Ennek fényében a ZTE konfliktust is már mint gazdasági Thuküdidész-csapdát láttatják. Ezzel szemben az intézményi konfliktus mellett érvelők azt emelték ki, hogy a két ország gazdasági rendszeréből adódik a konfliktus, hiszen az amerikai piacgazdaság egyenlőtlen elbírálást él meg a kínai állami kapitalizmusban, így a megoldás a Kína gazdaság további reformja lenne. A harmadik csoport pedig azt emelte ki, hogy az USA gazdaságának átalakulása miatt, amely során sok gyártási folyamatot automatizálnak, nagy mértékben megnőtt az alsó osztályok munkanélkülisége, amely problémát azonban nem kínai vámokkal kéne megoldani.
Harmadik fázisként Li a 2018 július és 2019 május közötti időszakot jelöli ki, amikor is tovább mélyült a konfliktus és a kínai elitnek azt kellett mérlegelnie, hogy hogyan válaszoljon az amerikai nyomásra, és hogy hogyan védje meg a gazdaságát elhúzódó konfliktus esetén. A szerző kiemeli, hogy mind keményvonalas, mind pedig mérsékelt hangok megjelentek azzal kapcsolatban, hogy hogyan válaszoljon Kína az új vámokra, de végül a keményvonalas narratíva győzött a kínai ellenvámok kivetésével. A hosszútávú gazdaságpolitikával kapcsolatban a kínai gazdaság összetettségét jelezve két narratíva alakult ki, egy „összország rendszer”, amely az állami gazdaságirányítást előtérbe helyezve képzeli el a választ, hiszen az volt a kínai gazdaság növekedésének évtizedeken keresztül a kulcsa. Másrészt pedig egy további piaci reformokat szorgalmazó irányzat, amelyet a Huawei alapító Ren Zhengfei neve fémjelez, aki a reform és nyitás politikájának továbbvitelében látja a kínai gazdaság túlélésének zálogát.
Végül pedig Li azt a kérdést teszi fel, hogy 2019 májusától kezdve, amikor is a tárgyalások újból megrekedtek, mi a legbölcsebb út Kína előtt. Erre szintén kétféle választ látszik adni a kínai tudományos közösség, mégpedig egyik oldalról azt, hogy Kínának határozott lépésekkel elő kell segítenie az USA-ról való gazdasági leválást és párhuzamos gazdasági struktúrákat kialakítania, annak érdekében, hogy az USA döntéseitől függetlenül megőrizhesse gazdasági fejlődését. Másrészről pedig azt, hogy az USA döntéseinek ellenében Kínának minden erejével arra kell törekednie, hogy megtartsa, valamint mélyítse az USA-hoz, valamint más gazdasági pólusokhoz (EU, Japán) való kapcsolatait annak érdekében, hogy ne engedje meg az Egyesült Államoknak, hogy felborítson egy olyan globalizálódott nemzetközi rendet, amely nagymértékben hozzájárul Kína növekedéséhez.
Ezután az áttekintés után Li azzal a bölcs mondattal fejezi be cikkét, hogy az egymással versengő kínai narratívák mind befolyásolják a döntéshozókat, így csak az idő mondhatja meg, hogy merre fognak haladni ezután az amerikai-kínai kapcsolatok. A cikk megírása óta az olvasó annyival láthat többet, hogy 2020 januárjában aláírták az első fontos egyezményt a kereskedelmi háborúban, azonban ez nem érinti a konfliktus lényegi kérdéseit, így a hosszútávú irányvonal továbbra is nyitott, habár az amerikai elnökválasztás előtt valószínűleg nem számíthatunk a konfliktus további elmélyülésére. Mindkét oldalnak ugyanakkor fontos jelzés kell, hogy legyen az is, hogy az EU tagállamok nagyrésze nem zárkózik el a Huaweijel való együttműködéstől, így szigorú bipoláris rendszer kialakítására nagy valószínűség szerint nem lesz lehetősége az USA-nak. Különösen úgy, hogy a Kínával való kapcsolatok egyre inkább EU prioritássá is válnak, amely a szeptemberi EU-Kína csúcstalálkozó megrendezéséből is látszik, amely lehetőséget ad arra, hogy a két fél gazdasági és politikai kapcsolatai tovább mélyüljenek. Ezek alapján a teljes mértékben párhuzamos gazdaságok kialakulása egy fokkal távolabbi lehetőségnek tűnik, mint 2019 májusában, ugyanakkor Li-nek kétségtelenül igaza van abban, hogy a konkrét fejleményeket majd csak az idő mutathatja meg.
Forrás: https://academic.oup.com/cjip/article/12/4/519/5650490
Szerző: Boros Péter
